A cikkem tartalma:
Miért kell szintezni?
A szintezés az egyik legfontosabb ellenőrzési módszerünk lesz a házépítés során. Ezzel tudjuk meghatározni a magasságokat szinte minden építési fázis során, így tudunk lejtéseket kialakítani, de vízszint ellenőrzéséhez is ideális. Réges-régen (egy messzi galaxisban) a szintezés még nem volt ennyire pontos, egyáltalán nem számított pár centiméter. Így ezek a házak a mesteremberek szemmértékére és pár kőkorszaki technológia alkalmazására épültek. Így készültek a régi parasztházak, a fészerek, stb… Írnom se kell, hogy ezek a házak nem a pontos kitűzésekről, a függőleges falakról, a sima padlókról lettek híresek. Ma a korszerű építési anyagok megkövetelik a pontos beépítést: pl egy téglafalat nem rakhatunk hullámos alaptestre, de akár egy padlóburkolás is rosszul mutat egy hepehupás betonaljzaton.
Az elmélet
Az elmélete az egésznek rendkívül egyszerű. Vízszintes vonalakkal kell számolni! Tulajdonképpen annyiról van szó, hogy a szintezőműszer használatával tökéletesen vízszintesen előre tudunk nézni. Innentől a vízszintes vonaltól tudunk viszonyítani felfele vagy lefele. Pl.: ha a műszert vízszintbe állítjuk, és kikiáltjuk ezt a szintet 0-nak, akkor innentől egy egyszerű mérőszalag vagy szintezőléc segítségével tudunk felfele vagy lefele pontokat kitűzni, vagy azok magasságát ellenőrizni. Elsőre bazi bonyolultnak tűnik, de nem az. A legnagyobb nehézséget a számok összeadása és kivonása fogja adni, miután felfogtuk az elméletet.
A műszer
Az alapja az összes műszernek ugyanaz: vízszintes síkot kell mutassanak. Ennyi.
Optikai szintezők
Ezek a csodák egy távcsőre hasonlítanak, melybe ha belekukkantunk, akkor egy szálkeresztet láthatunk, meg az előttünk lévő tereptárgyakat jó nagyban. Igyekezzünk vele a csajokat lesni, igazán jó móka… Ha meguntuk a kukkolást, akkor jöhet a munka: Az optikai szintező ideális esetben 3 részből áll. Van lába, egy szintezőléc, és maga a műszer. A lábra kell erősíteni a műszert, a léccel meg futkorászik a Fecó. Ha Fecó elhagyta a lecet, akkor b@ssza meg a csincs az ötöt, jó lesz egy mérőszalag is. A láb hót egyszerű, arra kell felcsavarozni a műszert egy darab központi csavarral. Vízszintbe kell állítani a műszert (ez bonyolult lépés), aztán hajrá, mehet a szintezés.
Előnyei:
- nagyon pontos
- akár 100 m-re is ellát, bár nagy távolságon azért csökken a pontosság
- nem kell elem hozzá
- egyenes irányt is ki lehet vele kitűzni
Hátrányai:
- sok idő, míg bekalibráljuk
- nagyon sérülékeny (ha eldől, általában vége)
- drága
- sokat kell számolgatni
Szintező lézer
A lényeg: a vízszint szemmel is látható, egy piros vagy zöld lézerfénnyel kivetíti vonalszerűen a jelet. Ezt a lézerfényt fogadja egy pittyegő kütyü, ami nyilakkal mutatja, hogy feljebb, vagy lejjebb van a szintünk. Nagyon egyszerű kalibrálni, mert csak le kell rakni, vagy mágnessel rögzíteni egy közel vízszintes vagy függőleges felületre. Mi leginkább betonozás közben használtuk, mert álom gyorsan lehet ellenőrizni vele a szintet. Főként, ha vízszintesen kell betonozni.
Előnyei:
- baromi gyorsan kalibrálható
- strapabíró
- akár betonozás közben is könnyen ellenőrizhetünk vele
- függőt is mutat
- szemmel is látható a vízszint
- olcsóbb, mint az optikai szintező
Hátrányok:
- az optikai szintezőhöz képest pontatlan
- elemekkel működik
- általában max 30 m-re lát el
- napfényben nem látszik a lézer
- spéci jelfogadó kell hozzá
A gyakorlat
Elég az elméletből, ez a honlap úgyis inkább a gyakorlatról szól! Tegyük fel, hogy a feladat az alapásáshoz szükséges mélység kitűzése, ami 90 cm a meglévő talajszinttől…
- Keressünk egy olyan stabil pontot, amely egészen az építés végéig biztosan nem lesz a helyéről elmozdítva! Lehet ez fa, oszlop, épület, bármi, ami biztosan ott marad 1-2 évig!
- Ezen a stabil tárgyon (legyen innentől mondjuk egy villanyoszlop!) keressük meg azt a magasságot, ami az építés területéről kényelmesen látszik majd mindenhonnan. Ez általában 1-1,5 m magasan van. Jelöljük be ezt a pontot egy atomstabil jelölővel: csavar! Hajtsuk be ezt a csavart annyira, hogy ne mozogjon még akkor sem, ha a Jóska ráakasztja a kajás szatyrát! Megvan az induló fix pontunk 🙂 Ez lesz később az abszolút 0 pontunk, ehhez fogunk később mindent számolni.
- Szintezzünk! Keressünk az építés során egy olyan helyet, ahol nem vagyunk útban a gépeknek, és belátjuk az egész építési területet!
- Erre a csodás helyre felállítjuk a lábakat: szépen kihúzkodjuk a teleszkópos lábikókat, és úgy beállítjuk a lábakat, hogy a tetején lévő sík rész nagyjából vízszintes legyen! Meghúzzuk a lábakat szorító gyorsszorítókat!
- Azzal az egy szem csavarral, ami fent van a lábak felett, fogassuk meg közepesen erősen a műszert!
- A műszeren van egy szelencés libella (vízszintező bizbasz, amiben lötty van, meg némi buborék). A bubit kell középre állítanunk!
- Fordítsuk úgy a műszert, mintha bele szeretnénk nézni! A műszer tövében van 3 db csavaróka, amik függőlegesen emelik, vagy eresztik a műszer magasságát pontonként. A csavarokat addig kell csavargatni, amíg a bubi pontosan középre nem esik. Ez elsőre nehéz lesz, kis gyakorlás után olyan simán fog menni, mint a tömény sörrel kísérése.
- 90 fokkal fordítsuk oldalra a műszert! Egy másik libellát fogunk találni, ebben is bubival. Ezt is lőjjük vízszintesre! Most már elvileg akármerre forgathatjuk a műszert, elvileg mindkét bubi középen kell maradjon. Ha nem így van, akkor a 6-os ponttól újra ismételjük meg a lépéseket! Ha minden jól ment, akkor vízszintben van a műszerünk!
- Innentől a lábakat tilos rugdosni, a magasságállító csavarokat piszkálni, mert elmegy a vízszintünk! Ha valaki véletlenül elpiszkálja, megrúgja a cuccot, akkor jöhet a 6-os pont, meg a lecseszés a legszebben válogatott káromkodások kíséretében! Ha valaki felborítja a műszert, és csattan a földön, akkor jó eséllyel buktunk 100-150.000 Ft-ot. Ha bármikor kikerül a kis bubi a középcső karikából, akkor jó eséllyel (99%) rossz mérést fogunk elvégezni.
- Kukkantsunk bele a műszer kisebbik végébe: ez lesz az okulár… Látjuk, hogy benn van valami célkereszt szerűség, de homályosan. Óvatosan az okulár csavaróját (pont ott van, amibe belekukkantottunk) csavarjuk addig, amíg a szálkereszt éles nem lesz!
Ez látszik, ha belenézünk az okulárba - Jöhet a kép élesítése: Általában a műszer jobb oldalán van 1 nagy csavar, ezzel lehet a fókuszt állítani! Csavarjuk gyengéden addig, amíg nem csak a szálkereszt, de a kép is tiszta!
- Jöhet a leces ember fia, állítsa csak oda a lecet, ahová szeretnénk a gödröt ásni!
- A csodálatosan vízszintbe állított műszert kézzel (óvatosan!) nagyjából odacsavarjuk a léc felé. A műszer tetején szokott lenni egy tűhegynyi pöcök, ezzel tudjuk ellenőrizni az irányt.
- Homályosan, de nagyjából a szintezőléc környékét fogjuk látni. Élesítsünk a 11.pontban megtanultak szerint!
- Van még egy csavarantyú, ezzel tudjuk finoman oldalirányba, vízszintesen tekerni a műszert. Olyan, mintha kézzel megfognánk, és eltekernénk, csak sokkal finomabban. Ez a csavarantyú általában átfut a műszer tövében, és két vége van, mindkettőt csavarhatjuk, a hatás tök ugyanaz. Tekerjük úgy, hogy a lecet lássuk a szálkeresztben!
- Ellenőrzés! A bubi benn van a körben? Ha nem, akkor kalibráljuk újra!
- Olvassuk le a látott értéket! Azért itt vannak kisebb buktatók: a leces ember tényleg függőbe tartsa a lecet! És: ne fejjel lefele tartsa a lecet (a számok lentről növekednek felfele)! És: a léc vége a földön álljon, ott ahol mérni szeretnék!
- A leolvasásnál nagyon vigyázzunk arra, hogy a középső, legnagyobb szálkeresztet vegyük figyelembe! A két kis szirszar kereszt semmire sem jó, max arra, hogy elrontsa a mérésünket!!! (na jó jók valamire: a szögszámítással lehet a léc távolságát kiszámolni, ember még soha sem használt ekkora kreténséget, csak elrontani tudjuk vele a szintezést)
- Megvan a szám: legyen mondjuk: 125 cm a leolvasott érték! 90 cm-t szeretnénk ásni, és ha ásunk, akkor a léc alja lejjebb megy. Ahogy megy lefele, a leolvasott értékek egyre nagyobbak lesznek.
- Ha 90 cm-t ásunk, akkor a léc alja pont 90 cm-rel lesz lejjebb a kiindulási állapottól, így az elsőre leolvasott 125 cm-hez hozzáadjuk a 90 cm-t: 215 cm a megfejtés! Ennyit kell lássunk a műszerben, és azt mondhatjuk a munkagépesnek, hogy konyec firma, ne áss tovább, de ha mégis ásnál, akkor ne itt tedd 🙂
- A műszert az egész manőver alatt tilos rugdosni, mozgatni, basztatni! Végig legyen ugyanott!
- Ugyanebből az állásból bizony bátran lehet az alaptest többi részét is irányítani, ellenőrizni!
Hol használjuk?
Huhú, hol nem??? Megpróbálom közel az építési sorrendben felvázolni:
- amikor a gépek síkolják a terepet, szintet fognak kérni, hogy hol az alapsík (lézeres)
- sávalapok ásásánál az alapozási mélységet ellenőrizni kell, a gépeket irányítani kell (optikai)
- sávalap tetejének kitűzése, vízszintes elhúzásakor (mindegy, hogy melyiket használjuk)
- lemezalap betonozásakor a beton vízszintjét ellenőrizni, vagy akár esést is lehet adni (lézeres)
- falazás során, hogy a téglasorok vízszintbe kerüljenek (mindegy, hogy melyiket használjuk)
- koszorú betonjának vízszintezése (mindegy, hogy melyiket használjuk)
- áthidalók magassági beállítása (mindegy, hogy melyiket használjuk)
- tetőgerinc kitűzése (optikai)
- felbetonok hajszálpontos kitűzése, ellenőrzése (lézeres)
- ablakok ajtók egy szintbe rakása (lézeres)
- teraszok, járdák ejtésének meghatározása (lézeres)
- tereprendezés az építkezés befejeztekor (mindegy, hogy melyiket használjuk)
Szóval hasznos kis jószágok ezek, mindenféleképpen kötelező lesz használni őnagyságukat az építés során.
És még egy jó tanács a végére: ha a szintezőműszert gépnek mondjuk (szintezőgép), akkor a helyi geodéták jó eséllyel ki fognak kelni magukból (valami egyetemi sznobéria). Én állandóan ezzel basztattam a helyi geósokat, a végén már könyörögtek, hogy hagyjam abba…
Levi